A Sherlock Holmes-rajongók mind a tíz ujjukat megnyalhatták, amikor 2019 végén bemutatták a Frank Tallis detektívregényeiből készült Bécsi vér című sorozatot. A folytatásra a koronavírus és a Brexit miatt kicsit sokat kellett várnunk, ám az Epic Drama műsorán november 22-én startoló második évad megérdemelte a türelmünket: a történetek a nyomozók számára még személyesebbek lettek, a történelmi háttér az országszerte erősödő antiszemitizmussal pedig egyre nagyobb hatást gyakorol hőseink életére.
A Bécsi vér főhőse a pszichoanalitikus Max Liebermann (Matthew Beard), Freud tehetséges tanítványa, aki a pszichológia tudományát állítja a rendőrség szolgálatába, amikor társul Oskar Rheinhardt-tal (Jürgen Mauer), a rutinos bécsi detektívvel, hogy együttes erővel rejtélyes gyilkosságokat oldjanak meg Bécs városában a XX. század elején. A második évad elején Liebermann számára nagy lesz a tét: a szakmai reputációja és a jó híre kerül veszélybe, amikor az egyik páciensét, egy magyar grófnőt holtan találják a hotelszobája kádjában, és az eset öngyilkosságnak tűnik. A nyomozás során nemcsak az ügyet kell megoldania, hanem magát is tisztáznia kell Oskar segítségével. A következő ügybe, egy nyomornegyedi, csonkításos gyilkosságba már Oskar keveredik bele jobban a kelleténél, míg a harmadik epizódban hőseink egy szerzetes halála ügyében nyomoznak, a nyomok pedig egy vallásos zsidóhoz vezetnek, aki a gyanú szerint azért hallgattatta el a szerzetest, mert a férfi antiszemita eszméket terjesztett.
Kultregényekből kultsorozat
A brit író és klinikai pszichológus, Frank Tallis 2005-ben írta meg az első Max Liebermann regényét, amit később további hat követett: az utolsó 2018-ban látott napvilágot (magyarul eddig 3 jelent meg a Magistra Kiadó gondozásában). Amikor az írót arról kérdezték, miért vágott bele a könyvek megírásába, ezt nyilatkozta:
„Három szenvedélyem van: a pszichoanalízis, a zene és a sütemények, tehát az ötlet, hogy egy bécsi doktor-detektív nyomozás közben hangversenyekre jár és kávéházakat látogat, nagyon csábító volt számomra”.
Tallis számára inspirációt jelentett, hogy a pszichoanalízis és a detektívmunka mennyire közeli rokonai egymásnak, és ezzel már maga Sigmund Freud is tisztában volt, aki maga is nagy rajongója volt a detektívtörténeteknek, sőt egy korabeli beszámoló szerint magának Sherlock Holmesnak is. Amikor a BBC megvásárolta Tallistól a jogokat, hogy a történeteiből tévésorozat készíthessen, az író nagylelkűen teljes szabadságot adott az alkotóknak. Úgy érezte, túlságosan közel állnak hozzá ezek a sztorik ahhoz, hogy átláthassa, mit kellene változtatni rajtuk ahhoz, hogy a tévéképernyőn is jól működjenek. Szerencsére rendkívül elégedett a végeredménnyel, és a könyvei tévés változatának megnézését ahhoz az érzéshez hasonlította, mint amikor egy zeneszerző megír egy darabot egy szál zongorára, majd később egy nagyzenekar előadásában hallgathatja meg ugyanazt.
Bécs, a harmadik főszereplő
Bécs a XIX. és a XX. század fordulóján London és Párizs mellett az egyik legizgalmasabb európai nagyváros volt, így nem csoda, hogy a Strauss operettről elnevezett Bécsi vérben Max Liebermann és Oskar Rheinhardt mellett a város gyakorlatilag a harmadik főszerepet alakítja. Az angol-osztrák koprodukcióban készült alkotást teljes egészében Bécsben forgatták, a városban, ami bő száz évvel ezelőtt forradalmi gondolatokat hozott a művészetek, a filozófia, a tudományok és a pszichiátria területén. Bécs egyben a modernizmus egyik legfontosabb bölcsője is volt, ráadásul egy igazi multikulturális város, ahol a fejlődés miatt egyre több bevándorló élt. A technológiai forradalom az elsők között jelent meg itt a fényképezőgépekkel, az elektromos árammal és a telefonokkal. A bécsiek megszállottjai voltak a nemesi családok és uralkodóik életének, a lapok között pedig megjelent a bulvár, a politikusaik pedig egyre inkább a populizmus felé tolták el a retorikájukat, előrevetítve a későbbi történéseket, melyek aztán sötétté festették Európa egét. Ezt a nyüzsgő, élettel teli nagyvárost adja nekünk vissza teljes pompájában a Bécsi vér.