A legendás Rowan Atkinson bújik Maigret felügyelő szerepébe, hogy két szövevényes ügyet is felgöngyölítsen az 50-es évek Párizsában az azonos című sorozat két egész estés epizódjában, melyek március 28-án, illetve április 4-én csütörtök este 21:50-kor debütálnak az Epic Drama műsorán. A Maigret csapdát állítban egy nőkre vadászó sorozatgyilkos nyomába ered, míg a Maigret és a kicsi Albert című részben egy olyan szerencsejátékos meggyilkolása kapcsán folytat nyomozást, aki halála előtt nem sokkal beszélt vele, és aki kapcsolatban állt egy brutális bűnbandával.
De hogy lehet, hogy a Mr. Beanről és Johnny Englishről elhíresült komikus játszhatta el az ikonikusan sztoikus nyomozót? Nos, első körben ő sem értette, miért őt kereste meg a gyártó stúdió, és azonnal nemet is mondott a felkérésére. Atkinson arra hivatkozva adta vissza a lehetőséget, hogy „a modern tévés drámák nagyon visszafogottak, és az általam játszott karakterek általában nem visszafogottak, vagy ha mégis, hát ízes szavakra és frázisokra épülnek.” Szerencsére a producerek nem hagyták annyiban a dolgot, és meggyőzték Atkinsont, aki végül pont amiatt vállalta el a szerepet, amiért első körben elutasította azt. „Ilyet még soha nem játszottam. Ő egy átlagos ember, én pedig inkább karakteresebb, excentrikusabb figurákat szoktam megtestesíteni.”
És miben más Maigret az olyan híres nyomozókhoz képest, mint például Poirot? „Maigret nem selypít, nincs francia akcentusa és nem imádja az operát – szóval nincsenek olyan tulajdonságai, ami más kitalált detektívekre jellemzőek. Ő csak egyszerű fickó, aki messze nem egyszerű feladatot végez” – magyarázta Atkinson. A forgatás első hetei így is nehezére estek a színésznek, aki a sorozat egy nyilvános vetítésén elmondta, hogy nem azért vállalta el ezt a szerepet, hogy mostantól komolyan vegyék és olyan tisztelet övezze, amit a komédiák révén soha nem vívott volna ki magának. Atkinson nem is érti, hogy művészi körökben miért övezi cinizmus a komédiák művészeti értékeit.
De ez egy komoly szerep, és Maigret-nek is van egy komoly szokása: a pipázás. Ma már kevesen mernek dohányfogyasztást ábrázolni filmekben és sorozatokban, de szerencsére a Maigret alkotói ezt máshogy gondolták. „A pipázás elengedhetetlen része Maigret-nek: a viselkedésének, a világának és a korának, és meg sem fordult a fejünkben, hogy ezt mellőzzük a sorozatból.” Ezt a karaktert megalkotó Georges Simenon fia, John is megerősítette: „Ha valaki felvetette volna, hogy hagyjuk el a pipázást, akkor a sorozat nem valósult volna meg. Ragaszkodtam volna a dologhoz, de a kérdés soha fel sem merült.”
Simenon 1931 és 1972 között publikált regényeket és novellákat Jules Maigret főszereplésével: összesen 75 könyv és 28 rövidebb írás jelent meg az ikonikus francia nyomozó főszereplésével. Maigret kispolgári származású, aki közúti rendőrként kezdte karrierjét. Azért lehet leginkább azonosulni vele, mert se nem lázadó, se nem meghunyászkodó jellem, emberséges és együttérző, nem nézi, hogy a másik fél melyik osztályból jött: a szegényekkel, lecsúszott emberekkel is emberségesen bánik, indokolt esetben pedig szembeszegül a feljebbvalók utasításainak. Munkája során sűrűn hagyatkozik a megérzéseire és a kitartó rutinmunkára, a bűnözőket pedig gyakorta csellel csalja csapdába.
Olyan, mint bármelyikünk: egy átlagos fickó, aki számára az emberi értékek a legfontosabbak. Két egész estés kalandját, melyek 2-2 millió fontba kerültek, Budapesten forgatták, a párizsi nevezetességeket pedig digitálisan adták hozzá. Az epizódokban olyan neves karakterszínészek bukkannak fel, mint Fiona Shaw (Harry Potter-filmek), Shaun Dingwall (Viszlát, Christopher Robin) vagy Leo Staar (Hívják a bábát) – no meg Fenyő Iván is! Reméljük, Maigret nem az ő karaktere miatt lett láncdohányos.