2025 decemberében érkezik az Epic Drama csatornára a Montmartre című, látványosan megvalósított nyolcrészes minisorozat, amely eleven képet fest az 1899-es Párizsról. A történet egy híres kánkántáncosnőt követ, aki kétségbeesetten keresi két elveszett testvérét: Arsène-t, aki nem hajlandó belépni egy elrendezett házasságba, és Rose-t, a mosónőt, akit saját vőlegénye kényszerít prostitúcióra. Szenvedély, dráma és tabukat döntögető pillanatok jellemzik ezt a sorozatot, amely premierjének alkalmából bemutatjuk, milyen volt Párizs az 1800-as évek végén.
Ez az időszak később a Belle Époque, vagyis a „szép korszak” néven vált ismertté – amikor Párizs elképesztő művészeti fellendülést élt meg, technológiai újítások sora valósult meg, és a társasági élet is soha nem látott mértékben virágzott. Ez a példátlan fellendülés – amely során Párizs lakossága csaknem megháromszorozódott – az első világháború kitöréséig tartott. Az utókor ezt az időszakot az optimizmus és a haladás koraként idézte fel. Ám még ekkor sem volt minden tökéletes: az ipari forradalom lecsengése után a szegényebb rétegek is Párizsba költöztek, a társadalmi különbségek tovább nőttek, és a munkanélküliség veszélye fenyegetett. A társadalmi elégedetlenség mindenütt jelen volt.
A villamosenergia megjelenésével Párizs minden korábbinál élénkebbé vált, és a művészetek központjává emelkedett. Ezekben az években Paul Gauguin, Paul Cézanne és Georges Seurat a posztimpresszionizmus stílusában alkották meg pályájuk legjelentősebb műveit. A japán fametszetek egyszerű témáikkal és ragyogó színeikkel óriási hatással voltak a kor művészeire, és ekkor terjedtek el a nyomtatott műalkotások is – plakátok és litográfiák formájában –, amelyek révén a művészet széles tömegekhez vált hozzáférhetővé. A bohém életstílus hatalmas népszerűségre tett szert, középpontjában a Montmartre negyeddel, ahol kabarék, színházak és tánctermek sokasága – például a Moulin Rouge – született meg.
A város technológiai értelemben is óriási fejlődésen ment keresztül. Ebben az időben épült a legendás Eiffel-torony, amely magasságával (meghaladva a Notre-Dame-ét) sok párizsit megdöbbentett. Megkezdte működését a párizsi metró (Métropolitain), amely gyors közlekedést biztosított a város központjában – 1920-ra már tíz különböző vonallal.
Befejezték az Opera Garnier építését, és megkezdődött a Sacré-Cœur bazilika építése is Montmartre-ban. Ebben az időszakban három világkiállítást (Exposition Universelle) is rendeztek a városban, amelyek során számos emlékmű és új sugárút épült, valamint felhúzták a Grand Palais-t, hogy helyet adjon művészeti eseményeknek.
Az épületek eklektikus stílusban készültek: modern, masszív szerkezetek, de díszítésük a román–bizánci formavilágot idézte. A természet formáiból ihletett, lendületes szecesszió (Art Nouveau) is ekkor hódított, többek között a metróállomások kapuinak tervezésében.
A század végén megjelentek az első nyilvános telefonfülkék, és 1900-ra a telefoncégek már közel 14 000 előfizetőt számláltak – többnyire természetesen üzletembereket és tehetős polgárokat.
Az élet a különböző társadalmi rétegek között merőben eltérő volt. A felső- és középosztály luxuséttermekben és elegáns áruházakban töltötte idejét, míg a munkásosztály – köztük sok bevándorló – szerényebb körülmények között élt. Ugyanakkor nekik köszönhetően virágzott a kávéházi, színházi és cirkuszi kultúra. A turizmus is szárnyalni kezdett, és természetesen Párizs maradt a divat fővárosa: megjelentek a haute couture házak, amelyek a parfümök és ékszerek népszerűségét is világszinten megerősítették.
Bár a Belle Époque idején Franciaországot elkerülték a korábbi évszázadok forradalmai, a korszak nem volt mentes a politikai és társadalmi konfliktusoktól. A politikai erőszak fő forrásai az anarchisták voltak, akik több bombatámadást is végrehajtottak Párizsban, emberéleteket követelve. A munkásosztály elégedetlenségének csillapítására engedélyezték a szakszervezetek és a sztrájkok létrehozását; a dolgozók gyakran éltek is a jogaikkal – például 1891-ben a teljes közlekedési ágazatot megbénította egy általános sztrájk.
Ebben az időszakban Párizs igazi világvárossá vált, amely egyaránt vonzotta a lehetőséget keresőket, az álmodozókat, a lázadókat és a bohémeket. Tele volt lehetőséggel – és veszéllyel is. A Montmartre sorozat ezt a világot eleveníti fel az Epic Drama csatornán.